Romhányi József: Egy boldogtalan sün panaszai a halovány Holdnál

Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,

céltábláját az emberek gúnyának.

Engem senki nem cirógat, becézget,

mert a bőröm egy kicsit recézett.

Hogy irigylem a nercet, a hódokat!

Nekik kijár elismerés, hódolat.

Hányszor kértem a bennfentes rókától

hogy legyen az én ügyemben prókátor.

Könyörögtem: szólj a szűcsnek, bátyuska

protezsálj be prémesállat státusba

vagy vegyen be legalábbis bélésnek.

De hiába! Nem enged a kérésnek.

Értékemért agyon sose csapnának,

nem kellek én se muffnak, se sapkának...

Így kesergett sündörögve, bujkálva,

míg egy fakír nem került az útjába.

Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:

- Jössz a szögeságyamra, te kispárna!

Kálnay Adél:

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Vekerdy Tamás: Mi lesz belőlünk?

"Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.
Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.
Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.
És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.” (Vekerdy Tamás)

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős


Szél lábú deres ősz.


Sepreget, kotorász,


Meg-megáll, lombot ráz.

 


Lombot ráz, diót ver,


Krumplit ás, szüretel.


Sóhajtozz nagyokat,


S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Katona Bálint: A maradék idő

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,

ne vesszen kárba a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

Bertram Gábor: Nono

Töröld le a vigyort az arcodról fiam
Régen nem csúfította a lépésem ficam
Frissen futottam a zuhogó esőben
A melleim táncoltak az őszi szellőben

A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem
A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem
A lábam is formás volt a mosolyom csábító
Ha a térdem megvillant, azt mondták lázító

A szemem még hordozza a régi kalandokat
Az emlék, ha megtalál, felidéz szép napokat
Az idő lassacskán elhervasztja a testet
De a lélek megőrzi, mit egykor színesre festett

Ezért ne nevesd ki a szegény öregeket
Az élet majd eléd is görget nagy köveket
Mire feleszmélnél, hogy mennyi mindent tettél
A tükörben meglátod, hogy te is öreg lettél

Hazugság vagy igazság

"Hazugság vagy igazság?

 

Lényegtelen. A legjobb történet

 

nyer."

 


(Da Vinci démonai c. film)

Két ember

"Lehetek egyáltalán egyszerre két ember - egy jó és egy rossz -,

vagy muszáj lesz összemosni őket, és a végén egy jó ember leszek,

aki a gonosz szüntelen kísértésében él?"


(Dan Wells)

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
Powered by Blogger.hu